A spániel nevelése - Engedelmesség alapjai

"A következetes nevelés akkor is nagyon fontos, ha a szabad természetben való szófogadásról van szó. Ami az étkezésnél tulajdonképpen csak helytelen viselkedés, ami egyeseknek nem tetszik, az kinn a szabad természetben esetleg létszükséglet lehet spánielünk számára. Az a kutya ugyanis, amelyik a döntő pillanatban nem fogad szót, könnyen kerülhet életveszélybe. Igen sok nehézséget okozhat, ha a természetéből adódóan temperamentumos spániel egy erdei séta során engedetlen. A gazdi hallótávolságán kívül került kutya az erdészek és vadászok számára nem csupán bosszantó, de le is lőhetik." És ugye le is lövik, több ilyen eset történ az elmúlt évben.

"Hogy a lövés jogos volt-e, vagy sem, akkor már nem számít. Amíg a spániel nem hallgat a parancsszavakra , legyen az szó vagy fütty, ne engedjük az erdőben póráz nélkül szaladgálni. A hosszú póráz erre a célra igen alkalmas, ha a kutyával el akarjuk kezdeni az engedelmességi gyakorlatokat.

Minden olyan helyen, ahol közlekedési út vagy autóforgalom van a közelben, életveszélyben van az engedetlen kutya. Ez nemcsak a városi utcák forgatagára igaz, hiszen ott amúgy sem szabad póráz nélkül sétáltatni. A szabadban, ahol az út távolabb van, megtörténhet, hogy a kutyánk megérzi a vad csábító illatát, és minden jó modort elfelejtve rohan utána. Ha a nevelés nem olyan nyomatékos, hogy kutyánk temperamentumát féken tartsa, a kirándulás esetleg halálos kimenetelű is lehet.

A kutya számára a szófogadás a mai időkben túlélési garancia. Míg azonban idáig eljutunk, biztosan eltelik némi idő, esetleg kétségeink merülhetnek fel, ha azt látjuk, hogy kutyánk semmi nem ért meg, vagy egyszerűen nem akar engedelmeskedni"

"Helytelen azonban, ha kutyánkat megverjük, miután hosszú, fakultatív kirándulásáról végre büszkén hazaérkezik. Szorítsuk össze fogunkat, vágjunk jó arcot a buta játékához, és dicsérjük meg kutyánkat, hogy "jó" kutya volt, mert hazajött. Az biztos, hogy minden kutya másképp reagál a különféle nevelési módszerekre. Az is igaz, hogy egyeseknél tovább, másoknál kevesebb ideig tart, míg megértik, mit szabad és mikor voltak engedetlenek. Észre is vesszük kutyánkon, hogy tudja, rossz fát tett a tűzre, mikor egy önállóan szervezett kirándulásról hazaérkezik. Az első napok és hónapok bizonytalansága hamar elszáll, a kutya pontosan tudja mikor lépte túl a határt." Ezekben az esetekben mostanában a kutyám azt csinálja, hogy visszajön hozzám, de csak olyan távolságba, hogy ne tudjam "megsimogatni" a jó cselekedetiért. Miután elhiszi, hogy nem fogom elkapni a grabancát akkor végre leül elém, majd utána beigazodik lábhoz.

"Nagyon fontos, hogy kutyánkkal gyakoroljuk a behívás feladatát, ez nem csak létszükséglet neki, hanem sok örömet okozhat kutyának és gazdinak egyaránt, főleg a séták során."Eleinte Én is ordibáltam a kutyámnak mint egy őrült, most már csak füttyel/síppal szoktam behívni. Ez nem jelenti, hogy így jobban működik, de legalább nem annyira röhejes, ha nem. Jelenleg, ha nincs semmilyen "zavaró" körülmény akkor jön, egyéb esetben nem azonnal és akkor finoman fogalmaztam. Mondhatnám azt is, hogy szegények - biztos születési rendellenesség - kissé szelektív a hallása.

"Semmi sem rosszabb, mint amikor egy kutyát torkunk szakadtából hívni próbáltunk, és ennek ellenére füle botját sem mozdítja, képtelenek vagyunk engedelmességre bírni. Ez a nevelés csődje, ne csodálkozzunk, ha így elmegy a kedvünk a sétáltatástól. A jól nevelt spániellel sétálni - amelyik szabadon, póráz nélkül is sétáltatható, mert ha szükséges azonnal szót fogad -, a legszebb élmények egyike, amit kutyánkkal átélhetünk. Remélem lassan nekem is, megadatik." Már próbáltam nem rég, ami mondhatni csúfos véget ért.

Történt ugyanis, hogy egyik este le akartam vinni illetve le is vittem egy gyors pisire lefekvés előtt. Gondoltam egy merészet és nem vittem pórázt magunkkal. Persze ahogy kilépett az ajtón pont arra járt egy kóbor macska, amit ugyan megláttam, és azonnal hívtam is a drágát, de ekkor már valahogy kikapcsolt a hallása és rohant utána. Szerencsére egy olyan 20 méter után a macska felrohant egy fára és ott vége lett az üldözésnek. Aztán szépen visszajött a rosszcsont.

Az engedelmes kutya egy ilyen szituációban azonnal visszajön, a fegyelmezett pedig sose tesz ilyet.